Ma kezdődik a Reménység Fesztivál

Bár mi nem leszünk ott - egyrészt, mert a gyerekeink még kicsik ilyen tömegrendezvényhez, másrészt, hogy a Férjem nem nagyon van oda az ilyesmi eseményekért, harmadrészt, hogy bennem is vannak kérdések... De imádkozunk a résztvevőkért, szolgálattevőkért, azért, hogy tiszta Ige szóljon, hogy ne hangulatfesztivál legyen, s hogy legyen gyümölcse a 3 nap elteltével is. 

Szeretettel jelentem...

... hogy Nyúl Péter barátunk él és virul, mozgékony és kedves, ékes példájaként annak, hogy 

VANNAK MA IS CSODÁK! 

Köszönjük imáitokat!

Szerintetek nagy kérés, ha egy nyúlért kérek imákat?...

Ugyanis az történt, hogy Erzsébet megetette Nyúl Pétert. Egy műanyag madzaggal. És ezt csak most vettem észre, lévén, hogy nem ülök a nyúl mellett egész nap. A madzag erősen hiányos. Csodáért imádkozom, hogy ne kelljen holnap újra nyuszit temetni... 

Megtennétek ezt ti is értünk?

 

Otthon...

Mit jelent számotokra az Otthon? Tudom, tudom: nekünk, keresztyéneknek nem szabad nagyon ragaszkodnunk a földi hívságokhoz, és higgyétek el, nem is erre szeretnék kilyukadni... Pláne, hogy ahol mi élünk, nem az otthonunk. Csak 10 éve a parókiánk, ahol szeretünk otthon lenni....

Az otthon fészek-melegéhez a családon és a házi kedvenceinken túl (lásd pl. Padlizsán:) számomra hozzátartozik mindaz, ami egy helyet, egy épületet, egy szolgálati lakást vagy éppen albérletet OTTHONNÁ tesz. A kis apróságaink, illatok, színek... Öreg fotelek, kényelmesre ült kanapé, itt-ott foltos szőnyeg, kopott padló (na jó, lehet hogy ennek a vintage rajongók igen örülnek, nekem néha elég kínos..). Virágok, takarók, vicces kis akasztók, amiknek képtelen  vagyok helyet találni, gazdáját vesztett kis madárfészkek. A fürdőszobában a kedvenc szappanunk, a kinyomott fogkrém...

 

Öreg óra, a "vekker", ami már régóta nem jár... Egy kis alpakka cipő-dísz, melyet kislányként annyit szeretgettem-nézegettem Nagyszüleim vitrinében... Az a jó ezekben a tárgyakban, hogy nem a bolhapiacon szeded őket össze, mert most éppen ez a stílus aaaaannnyira trendi, hanem közöttük nősz emberré...

Amikor néha leülök pihenni, vagy éppen netezni a kedvenc öreg zöld fotelembe (igen, ez tényleg az enyém, persze mindenkié, de nem, akkor is az enyém:)))) ezt látom ( jó esetben, ha viszonylagos rend van). Nekem olyan szép ez a kanapé. Közelről lelombozóan elvénült ám, de így elég jól mutat:))) Azt hiszem, benne van ebben a képben az, ami miatt szeretem a nappali szobánkat...

És most kimegyünk a kertbe!!! Tegnap este nézegettünk Tiborral régi fényképeket, hogy hogyan nézett ki ez a ház, ez a kert 10 évvel ezelőtt. Elhanyagolt volt, kőtenger és gaz mindenhol, ha jól emlékszem, már a második napon elkezdtem virágot ültetni:) Most pedig minden tele van növénnyel, élettel. Fehér rózsabokrunk a legszebb most...

És az angol muskátlik...

Kis napba-néző  százszorszépek, árvácskák és haranglábak: el sem hiszitek, mennyi erőt tudtok adni... Már csak ez a mozdulat, az Ég felé tekintés... Hányszor elfelejti még egy lelkész is, hogy mennyire fontos része az életnek az ima-közösség Istennel. Rohanunk-dolgozunk-építkezünk-nevelünk stb. és kiégünk. Nem lenne így, ha többet néznénk a gondjaink helyett felfelé:)

 

Nem szeretem a pázsitot. Nem nekem való a fűszőnyeg, a műkavics, a kínosan rendezett kert, mennyivel kedvesebb, ha kis gólyahír kukucskál a fű alól... Hozzátartozik nekem a szerény és természetes kerthez a kosár, a Garam fényesre csiszolt kavicsai, a borostyán és sarkantyúka különleges levele...

 

 

 

Szóval, kedves Olvasóim: higgyétek el: nagyon fontos, hogy legyenek helyek a világban, ahol otthon lehetünk. Lehet, hogy az csupán egy kis szoba, vagy éppen átmeneti albérlet... Lehet, hogy szolgálati lakás, de az is lehet, hogy évek kemény munkájával és nélkülözésével létrehozott, felépített álomház...

Otthon lehet egy jó könyv, ha kollégiumban laksz, vagy egy illat, ami rég elfelejtett gyermekkori emlékeket idéz vissza. Otthonérzés törhet rád egy kis faluban, vagy gyönyörű nagy városban, egy virágot látva, vagy finom ízt érezve. Ahol szeretnek és szeretsz...

A mi otthonunkban benne van mindez.

A tietek milyen?

Konfirmáltunk:)

Mivel ezek a képek azon a bizonyos "legnagyobb" közösségi oldalon már nyilvánosak, ide is fel merem tenni őket, hát ők a "mi gyerekeink", akik szinte a nagyszobánkban nőttek fel:)))

(Szerintem engem sem nehéz megtalálni, ugye?...)

Szeretem ezt a két képet...

 

 

Mert sugárzik róluk a Szeretet. Igen, így: nagybetűsen...

Ez az 1000. bejegyzésem

És nem lehet véletlen, hogy ma éppen Pünkösd van. És ma vagyunk Zselízen 10 éve...

És most csak ennyit kívánok, szeretnék - továbbra is:

"Lélegezz bennem, Szentlélek,
hogy arról gondolkodjam, ami szent.
Irányíts engem, Szentlélek,
hogy azt cselekedjem, ami szent.
Vezess engem, Szentlélek,
hogy azt szeressem, ami szent.
Erősíts meg engem, Szentlélek,
hogy megóvjam, ami szent,
és óvj meg engem, Szentlélek,
hogy sose veszítsem el, ami szent."

(Augustinus)

Templomunk esküvőre és konfirmációra díszítve...

 

 

 

 

Esőváró

Lelomboz ez a szárazság. Nem kételkedem Isten mindenható tervében és igyekszem nagyon alázatosan gondozni a kertünket, de elszomorít a már május közepén sárgára aszott fű, a kókadó növények, a porzó föld látványa. Nagyon nagy szükség lenne az esőre. A határban a kukorica, búza aprócska, minden vízért kiállt. Az emberi szervezetnek is jót tenne egy kis felfrissülés. Hát még a lelkeknek... Ébresztő, élesztő esőre vágyik a világ. 

Holnap Pünkösd. Vajon nyitottak vagyunk a csodára?

Jövel, Szentlélek Úristen!