2014. június 27., péntek

:)

Végre megérkezett...

Annyira vártuk már...

El sem hisszük szinte, hogy elkezdődött...

Kezünkben vannak a bizonyítványok, kitűnő, kiváló és jeles minőségben, nem is olyan rossz ez :)

Most megköszönjük, ami "már a hátunk mögött van" és bizakodva, örömmel tekintünk az előttünk álló időszakra.

Áldott, szép nyarat kívánunk Nektek is.


2014. június 19., csütörtök

Csudabogárkák

Azt hiszem, ezek után elmondhatjátok, hogy "a hölgy kissé bogaras" :) :)






2014. június 13., péntek

Kedves Barátaim, sikerült megröptetnem a laptopomat, rengeteg adattal, fényképpel, pályázati anyaggal, zenével, prédikációval, tábori programmal stb... Nem biztos, hogy életet lehet bele lehelni, kérek imákat a gyógyulásáért, mert nekem ez munkaeszköz... Online elérhető vagyok továbbra is, a gyerekeim gépén partizánkodom...

 

Nyári havazás

Most már nem vagyok annyira negatív, így hoztam néhány képet a mi csodánkról... Napok óta ezt fotózom, hallagtom, bámulom... Van 3 vén vadecetfánk, és éppen most virágoznak, a egész hátsó kertünk telis tele van lehullott sárga virággal, virágporral, méhecskék tobzódnak és hemperegnek szinte megrészegedve a földön minden negyed méteren, nagyon kell vigyázni, rájuk ne lépjünk.

Lehet, hogy ez a rendetlenség sokakat idegesítene. Én szeretem. De az tény, hogy most nem alkalmas a szabadtéri vacsora ;) Meg hát büdös is ez a virág :)








2014. június 12., csütörtök

Ritkán érzem magam...

...szomorúnak, kicsit elkeresedettnek és tanácstalannak. Meg tehetetlennek.

Most igen.

2014. június 8., vasárnap

Erre ébredtem ma reggel

A videó elég gáz, nem értek hozzá, de lényeg, hogy meseszépen sütött a felkelő nap, és a zizegés a felvételen sok-sok méhecske hangja... Nem adja vissza a valóságot, de talán sejthető...

2014. június 7., szombat

Elcsendesedés Pünkösd előtt


Egyre inkább úgy érzem: pünkösdhöz csak az áldozócsütörtök felől érdemes közelíteni. Az égre tekintő tanítványok, a távolodó, de lábnyomát a tanítványok között hagyó Krisztus, a földi árvaság és a mennyei otthon távlatából és szimbiózisából.
Mindannyian átéltünk már magányos időszakokat, s talán mindenkinek a saját magánya a legkínzóbb, legelviselhetetlenebb fájdalom. Mégis, képzeljük bele magunkat a tanítványok helyzetébe: szó szerint „rájuk szakadt” az egyedüllét. Hiszen akivel évekig jártak, akinek szavait itták és csodáit lesték olyan távolságba került tőlük, melyet emberi érzék csak sejthet talán. Csoda, hogy földre szegezi őket a magány? Hogy csak állnak, és az eget bámulják? Hogy azt várják, még egyszer legalább megláthatják Annak az arcát, akit mindenkinél jobban szeretnek? Hogy eszükbe sem jut az jézusi ígéret: „nem hagylak benneteket árván”, s kell egy újabb angyali figyelmeztetés: ne várjanak, mert nem maradnak egyedül, menjenek, mert feladatuk van!

Az este már újra Jeruzsálemben találja őket. Mindannyian együtt vannak. Egy szívvel és egy lélekkel, imádságban. Várakoznak. Úgy maradnak ég felé nézők, hogy nem tehetetlen bámulók csupán. Várakozók – de már nem semmit-tevők többé…
És egyszer csak beteljesül a várva-várt ígéret. Mert az imádságban, a szél zúgásában, a lángnyelvekben, az „ébredésben” átöleli őket az Isten. S Isten Országa, amit eddig olyan távolinak hittek, eget kémlelve - egyszer csak ott lesz bennük, körülöttük és élővé válik Jézus tanítása, hogy ahol (tizen)ketten vagy hárman együtt vannak az Ő nevében, ott ő is jelen van Szentlelke által. És ez a tűz-áldás viszi őket, ki a szobából, és lesz a néhány imádkozóból nagyon sok, háromezer, és egyre több, mert az égre-nézőből, várakozókból, magányosokból és árvákból így lesznek megajándékozottak, s földön járó Isten-fiak, akiket a Lélek vezet, s akiket sóvárogva vár ma is a világ.

A pünkösd üzenete nem változik 2000 év óta: ne az eget bámuld, Testvérem! Isten Szentlelke közöttünk van és képes ma is új életet, új szemléletet, megújult egyházat adni. Ehhez azonban Téged is fel akar használni, ahogyan azt annak idején a tanítványokkal tette. Ajándékot kaptál Te is tőle: felfedezted-e már magadban a Szentlélek áldását? S ha igen: szolgálsz-e vele családodban, gyülekezetedben, barátaid, ismerőseid között? Hidd el, nem vagy egyedül: veled megy Isten Lelke minden utadra. Képes Téged is szemlélődőből szolgáló keresztyénné tenni, s ajándékaid által építeni a mennyországot-már itt a földön.

Csak indulj el.
A Lélek áldásával, Jézus lábnyomán!


2014. június 4., szerda

A "Nemzeti Összetartozás" margójára


Babits Mihály: Áldás a magyarra

Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik.
A haza, a haza egyenlő volt mindig
ezer év óta már, és mindig az marad,
mert nem darabokból összetákolt darab:
egytest a mi hazánk, eleven valami!
Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani.

Máskor is hevert már elkötözött tagokkal.
Zsibbadtan alélt a balga erőszakkal.
De mihelyt fölengedt fojtó köteléke,
futni kezdett a vér elapadt erébe.
Visszakapta ami soha el nem veszett.
Nagyobb nem lett avval. Csak egészségesebb.

Lám, igaz jószágunk visszatér kezünkre,
bár a világ minden fegyvere őrizze.
Mert erős a fegyver és nagy hatalmasság,
de leghatalmasabb mégis az igazság.
Útja, mint a Dunánk és csillagok útja:
nincs ember, aki azt torlaszolni tudja.

Él a nagy Isten és semmise megy kárba,
Magyarok se lettünk pusztulni hiába,
hanem példát adni valamennyi népnek,
mily görbék s biztosak pályái az égnek.
Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga,
hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna.

Erős igazsággal az erőszak ellen:
igy élj, s nem kell félned, veled már az Isten.
Kelnek a zsarnokok, tünnek a zsarnokok.
Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod.
Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg,
és jön az igazság, közelebb, közelebb...