Karácsonyi képek a gyerekekről:)

Kell írnom, hogy van új gépem?...

Szentesti templomi vetítésünk:)

Csodálatos...

Tartalmas, megható, "krisztusi" az eddigi Karácsonyunk. Ráadásul nem várt ajándékokban is bővölködik...

És én tele vagyok örömmel és hálaadással...
Ugyanezt az örömet kívánom mindenkinek és szeretettel gonoldok Mindazokra, akiknek valami beárnyékolja ezeket a napokat!!!

Áldott, békés Karácsonyt!

Ige

"Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. (1Jn 4,7-9.)

Advent 4. vasárnapja van:)))

.

(Forrás: internet)

Hóból az erdõ, ködbõl a felhõ,

Hó esik, tél szele fújja.

Valaki eljött, Valaki elment,

Valaki visszajön újra.

Száll csuda híre szívbõl a szívbe

Kétezer év a tanúja:

Valaki eljött, Valaki elment,
Valaki visszajön újra.

Angyalok ajkán, emberek hangján

Csendül a csillagos ének.

Kétezer éve mennek elébe

Boldogan, ki neki élnek.

Ott a helyed e drága menetben,

Életed Krisztusa vár rád.

Hagyd el a gondot, légy vele boldog,

Zengje a szíved a hálát!

Füle Lajos

Nagyon elgondolkodtató, érdemes elolvasni!

Ha Jézus bekopogtatna ma néhány keresztyén házba, azután bemutatkozzon, vajon nem az alábbi események játszódnának ma le?...
Az 1. háznál:– „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8,12).

– Halljátok, itt egy vak ember, nem látja, hogy fényben tündököl a ház, gyertyák lángolnak, fényszórók ragyognak, díszek csillognak – és ő akar világítani… Szegény ember, eredj, keress máshol munkát magadnak.

– … és becsukták az ajtót előttem, nem ismernek…

A 2. háznál:

– „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha” (Jn 6,35).

– Ugyan, kedves pékmester, karácsonykor kalácsot sütünk, meg bejglit, tortákat, kenyeret nem kérünk…

– … és becsukták az ajtót előttem, nem ismernek…

A 3. háznál:

– „Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem” (Jn 10,14).

– Ha te jó pásztor vagy, keressél juhokat, bárányokat, gyülekezetet magadnak. Mi egy nagy család vagyunk, és a Szeretet Ünnepén csak mi magunk akarunk ünnepelni.

– … és becsukták az ajtót előttem, nem ismernek…

A 4. háznál:

– „Én vagyok az út…” (Jn 14,6).

– Halljátok? Jött valaki az utazási irodától, de mi télen nem kelünk útra, itthon ünnepelünk.

– … és becsukták előttem az ajtót, nem ismernek…

Az 5. háznál:

– „Én vagyok az igazság…” (Jn 14,6).

– Halljátok? Egy ügyvéd ajánlja magát, de nekünk nincs peres ügyünk!

– … és becsukták az ajtót előttem, nem ismernek…

A 6. háznál:

– „… én vagyok az élet…” (Jn 14,6).

– Szegény vándor! Látod mi az élet? Evés, ivás, élvezet, szórakozás, ünnepeken ezekből minél többet! Eredj innen, keress magadhoz való embereket!

– … és becsukták az ajtót előttem, nem ismernek…

… ez lenne az én születésnapom?

Az emberek terveznek, szerveznek, rohannak, vásárolnak, csomagolnak, ajándékoznak, díszítenek, sütnek, főznek, esznek, isznak… Ünnepelnek - igazi békesség és szeretet nélkül… De nem ismerik az ünnepeltet!

„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem”(Jel 3,20).

„Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük” (Mt 18,20).

„… aki énbennem marad, és én Őbenne, az terem sok gyümölcsöt… Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. … Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben” (Jn 15,5-9).

Ez az én születésnapom!

Anna Mária Seidel nyomán (Teljes cikk a Vetés és Aratásban olvasható, pdf formátumban!)

Dekoráltunk:)

Konyhaszekrényt...

Ablakot...

Feltettünk az ajtó fölé a karácsonyi fényfüzért...

És mézeskalácsot díszítettünk Anikó jóvoltából...

Szeretem, mikor adventben a lakás is ünneplőbe öltözik:)))

Advent 3. vasárnapja van!

Minden advent kegyelem: vétkem jóvátehetem.

Minden advent vigalom: Isten Úr a viharon!

Minden advent érkezés: átölel egy drága kéz!

Minden advent alkalom: győzhetsz saját magadon!

Minden advent ítélet: így kellene - s így élek!

Minden advent remegés: Isten felé epedés!

Minden advent ima is: Uram, fogadj be ma is!"

Vágyva vágyunk, nagy Király, ünnepelni jöttödet;

nagy örömmel fogadunk, Jöjj, siess, te Szent Követ!

Mi hideg jászol helyett Szívünkben adunk helyet.

"Négy gyertya égett az adventi koszorún..."

"Négy gyertya égett az adventi koszorún.
Olyan csend volt, hogy hallani lehetett, amint a gyertyák beszéltek
Az első gyertya megpislant és elkezdte: „A nevem Béke. Az én lángom világít, de az emberek nem tartják meg a békét…”
A lángja pislákolni kezdett, míg végül kialudt…
A második gyertya így szólt: ”A nevem Hit. De az emberek a karácsonyi ajándékok utáni rohangálásban már nem akarnak tudomást szerezni Istenről. Lehet, hogy feleslegesen világítok én is?...”
Erre huzat támadt és a 2. gyertya lángja is kialudt…
A harmadik gyertya szomorúan és csendesen kezdte mondani:
„Az én nevem a Szeretet. De már nincs értelme, hogy világítsak, mert a emberek félretoltak, elfelejtettek…”
És lángja sisteregve kialudt…
Ekkor egy kisfiú lépett a szobába…
Ránézett a gyertyákra és sírós hangon így kiáltott fel: „De hiszen nektek égnetek kell!!!” Ebben a pillanatban megszólalt csendben a negyedik gyertya:
„Ne félj! Ameddig én égek, addig mindig van remény! Az én nevem a Remény!”
Ekkor a Kisfiú meggyújtotta róla a másik három, már kialudt gyertyát.
Mert a Béke, a Hit a Szeretet és a Remény lángját őrizni kell örökre…"

Jézus mondja:

„Én vagyok a Világ Világossága.
Aki engem követ, nem jár sötétségben mert övé a világ világossága!” (Jn 8,12)

Nem elég...

...hogy napok óta köhögök, mint egy rekedt kutya, és taknyom-nyálam egybecsurog (fúúúúj), éjjel alig aludtam, az egyik gyülekezetem gondja-viselkedése (nem velem szemben) nyomta a lelkemet, reggel kávéivás közben tüsszentettem egy hatalmasat és ez úgy sikerült, védve a kávémat a kiborulástól, hogy becsípődött egy ideg a derekamban, úgyhogy már mozogni is alig tudok...

Még jó, hogy a testi bajok ellenére a lelkemben már béke van és ebben sokat segített az alábbi videó is! Ha megnézitek, szerintem bennetek is öröm és hálaérzés lesz:)

Update: Bandika is belázasodott:(((

A Lego, a sok apró izé - és mi...

Nem tudom, ki hogy van vele, de én szeretem, ha a gyerekeim legóznak. Gyönyörű, okos dolgokat készítenek, ügyesedik a kezecskéjük, fejlődik a fantáziájuk...
Ugyanakkor el kell mondnaom, így 2 éves megállás néküli legózás után, hogy néha gyűlölöm a legót... Biztosan én kezelem rosszul a helyzetet, de a lakás tele van apró kis kockákkal, amikre egyenesen "élvezet" rálépni a sötétben... A nappalink pedig folyton így néz ki:

Különösen a két kicsi számára öröm, ha teljes kupi közepén ücsörögnek... Eszük ágában sincs játék után elpakolni ezeket az apró izéket, szórják mindenhova... Többnyire én pakolok el utánuk, de már volt olyan is, hogy simán behoztam a porszívót és elkezdtem a kis alkatrészeket felszippantani... Volt is nagy ordítás, és persze, utána könyékig turkáltam a porzsákban, mert azért ehhez a brutális likvidáláshoz kissé drágák ezek a kis pöckök... De volt olyan is, hogy Férjem dühében összepakolta az egész kócerájt és felvitte egy hétre a padlásra... Istenem, milyen nyugodt hét volt...

Bálint ugyanakkor gyönyörűen épít és többnyire el is pakol maga után. Tehát nem szép őt is büntetni... De hogy vehetnénk rá a Kicsiket arra, hogy megbecsüljék a játékaikat??? Ez nálunk a legó esetében régóta kardinális kérdés, segít valaki megoldani?

Köszi:))))

Ő még hisz a mesében...

Boldog Mikulás-várást kívánok minden kis - és nagy - gyereknek:)))

Őzi eszik:) Ismét malac módon:)))

Steinbach József református püspök gondolatai a karácsony lényegéről

Ha tehetitek, hallgassátok meg, érdemes!

Advent 2. vasárnapja

(Talált fotó:)

"...mert a Krisztusnak négy adventusa,
eljövetele vagyon.
Midőn a testben megjelent.
Midőn a szívbe beszáll és az embert megtéríti.
Midőn a halál óráján elmégyen az emberhez.
Midőn eljő az utolsó ítéletre"

Bod Péter prédikátor

Színek advent 2. vasárnapján

Tél

S a négy kép együtt...

Megpróbáltam felülmúlni magamat és a fényképezőgépemet...

Ez lett az eredmény... Profi szemmel nézve biztosan nagyon bénák, de nekem tetszenek:) Végtére is nemhogy profi nem vagyok, hanem csak hobbiszinten fotózom:)))

Azok az indulás előtti reggeli pillanatok...

Egy négy gyerekes családban felettébb mozgalmasak a reggelek...Most az indulás előtt perceket örökítettem meg... Persze, nagy az össze-visszaság, s ma mindennek tetejébe Dözike úgy gondolta, hogy a reggeli kakaóját a konyha közepén, a vén és ronda cementkövön szeretné elfogyasztani, nem zavarta az átlagos kosz, fogta a takaróját, leterítette a kőre és kényelmesen elhelyezkedett... Mi pedig kerülgettük fél órán keresztül, amíg komótosan megiszogatta reggeli adagját...

Szájbergyerek Bandika úgy alakította reggeli teendőit, hogy egy gyors színezésre is legyen idő a számítógép Tux Paint programjában... Érdemes pillantásra méltatni a gondos egérkezelést és a komoly tekintetet... Az nem lényeg, hogy alig éri fel a széket:)))

Annus szokás szerint szétszórt volt, mint a műtrágya, már kabátban, indulásra készen lázasan keresgélte a 15. oldalt a kottái között, mondanom sem kell, hogy hiába az igyekezet, nem volt sehol...

Bálintka még egy gyors puszit ad indulás előtt a Kishugának:)))

És akár mehetünk is!!! Hogy már megint késésben vagyunk?.... Ugyan....

Nem igazán jó képek a mai napról...

A paradicsomos rakott tésztáról...

Az adventi gyertyánkról...

A hóleső Dözikéről...

És egy ablakból fényképezett hókutyáról:)))

A döglődő számítógép nem érdemli meg, hogy lefényképezzem... És a csokis brownie sem, mert gusztustalan lett... De a fényképezőgépem sem érdemli meg, hogy használjam, mert a vakuja teljesen használhatatlan... Valahogy ez nem az én napom...