Istentől megáldott Újesztendőt!

Nem tudjuk, mi jön, titok a holnap.
Némák a titkok. Nem válaszolnak.
Rejtő ködükbe szemünk nem láthat…
de elültetjük kis almafánkat,
bízva, hogy kihajt,
gyümölcsöt terem.
Titok a jövő.
Sürget a jelen.

Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap.
Némák a titkok. Nem válaszolnak.
De a ma int, hogy híven szolgáljunk,
mert tudjuk, Ki jön:
Krisztusra várunk.

Ha hirtelen jön, ha észrevétlen,
munkába leljen, ne resten, tétlen!
Testvérek terhét vállalja vállunk!
Mert tudjuk, Ki jön:
Krisztusra várunk.

Túrmezei Erzsébet

Vendégeink vannak:)

Így fényképeztem a karácsonyi fényeket...

A trükk nagyon egyszerű: fókuszálj az ujjadra, és mögötte elmosódnak a karácsonyfa gyertyái... Majd vágd ki a készült fotót, tetszés szerint.
Szép fényeket, jó próbálkozást!!!

Pihenésképpen...

Békebeli kis karácsonyfánk

Áldott Karácsonyt kívánunk szeretettel a zselízi reformátusok nevében:)

Istenvágy

"Vágyom arcod Isten

Szívem lüktet érted

Téged szomjaz lelkem

Mint száraz föld a záport

Tiéd lenni vágyom

Te vagy boldogságom

Téged formáz ajkam

Magasztallak életemmel

Míg itt a földön utam járom

Ha nyugszom is Te jársz eszemben

Röpülnék hozzád a fénybe

Mit tehetnék mást életem vagy

Hozzád kötődöm örökre

Megérintenélek végre

Csak szárnyad alatt van oltalom

Mert Te vagy én oltalmam

Te vagy védő fészkem

Uram csak Benned bízom

Te vagy menedékem"

Már csak 2 nap:)

Hangulatképek...

Az ajtónkról...

A világ legegyszerűbb adventi koszorújáról, aminek közepében angyal csücsül...

A mézeskalács-koszorúnkról...

És a kedvencemről...

Tele a lelkem szép és szent gondolatokkal, de most elégnek érzem a képeket...

Áldott várakozás

Advent 4. vasárnapja... 4 gyertya ég a koszorún... Amely egyszer csak lángrakap. Templomi tűz (ez nem épp a Lélektől...) Lélekjelenlét - isteni és emberi(?) Eloltjuk. Együtt:) Csak a szőnyegek égtek meg. Mindenki egészséges.
Füstfelhő... Nyitott ablakoknál prédikálok, mínusz 2 fok... Mégsem fázom. Isten kegyelmes. Felfelé száll a füst. Mint az imáink. A kántorunk végigköhögi az istentiszteletet. De benn marad. Mert a Lélek szól az Igén keresztül... én csak eszköz vagyok.

Istentisztelet után: hogy tudunk egymásnak örülni:) Megint nagy adagot kaptunk az Isten kegyelméből...

11 óra előtt 5 perccel. Tele a zselízi templom. Itt nem kap lángra a koszorú, de hiszem, hogy a szívek egy ideje a Lélek tüzével égnek:) Új családok, gyermekek. Zeng az ének. Gyermekistentisztelet. Egyre többen vagyunk. Ajándék. Adomány - odafentről... Hála... És folyton, új erő. ERŐ.

Gyors ebéd. Autó - temetés. Idős Testvért kísérünk. Zúgó szél, szembetűző nap. Fogyatkozó, de élő hitű kis gyülekezet. Nehéz vígasztalni a folyamatosan próbák közt élő családot. Isten gondjaira bízom őket, s hívogatok a templomba, karácsonyra...

Hazaérek. Átfagyva... Kettő óra. Karácsonyi próba. Annyian vagyunk, hogy nem férünk el az irodában. Templom. Kacagás. Huncutkodás...Néha elvesztem a türelmem... De végül sikerült, amit szerettem volna. Bár, a végére nem marad hangom:)

Délután . Sötétedik már. Egy gyors kávé és indulok látogatni. Kedves, idős Testvérünk. Jó találkozni. Beszélgetünk. Megpihenek. S már vágyom a családomhoz...

Végre itthon. Fáradtan, de nem erőtlenül. Lehet, hogy ma még vár ránk egy karácsonyfa-díszítés. Hadd örüljenek neki minél tovább a gyerekek...

Készülődünk...
Várakozunk...
Készülődök...
Várakozom...

Tanulságos

Amikor már ki sem látszol a feladatokból és kiesel a gatyádból, mert úgy lepasszoltál a sok munkában és rohanásban (mondjuk, a fogyás éppen nem baj, csak az arcom ne öregedne vele együtt...), akkor természetesen még jobban felszaporodnak a tennivalók.
Jó érzés, hogy nem vagyok egyedül ezzel (sem)...

Olyat tettem ma, amit nagyon régen nem...

Aludtam délután! Talán 2 órát is! Nagyon frissnek érzem magam:)

Csillagváró Zselízen:)

A Zselízi Református Gyülekezet szervezésében, a Zselízi Római Katolikus Mária Légió, a Magyar Tanítási Nyelvű Óvoda és a Csemadok helyi alapszervezetének támogatásával adventi „Csillagváró” Délutánt rendezünk 2011. december 10-én, szombaton du. 2 órai kezdettel a Magyar Ház épületében!

Szeretettel várjuk:

- a szépkorú nagymamákat-nagypapákat, magányosan élő időseket finom sütemény és tea mellé, közös beszélgetésre, múltidézésre… Du. 4 órától Galgóczi Rudolf esperes és Révész Tibor lelkipásztor vezeti a közös előadást-beszélgetést.
- Középkorú barátainkat – találkozni, beszélgetni, segíteni a gyermekek közt!
- A Fiatalokat: mert itt Ti is jól fogjátok érezni magatokat!
- A kisgyermekes családokat: közös kézművesházba és sokadalomba, ahol szép karácsonyi díszeket alkothat ki-ki magának! A legkisebbeknek külön mese és játszósarokkal készülünk!

Az ünnep fénypontjaként közösen állítunk karácsonyfát, melyet együtt díszítünk fel!

Mivel a teljes délután felajánlásokból jön létre, hozzájárulásokat (segítő kezek, jó ötletek, aprósütemények) elfogadunk! A részvétel ingyenes!


Készüljünk együtt a Karácsonyra!

Fülvédő projekt Bandika módra:)))

Várakozás

Fantasztikus díszítő ötletek adventre és karácsonyra - fillérekből:)

Olyan egyszerű és szépséges... Én ilyen ajtókoszorút fogok készíteni,mihelyt időm lesz rá. Bár piros ajtó nem lesz mögötte:) de azért bízom benne, hogy jól mutat majd!

Az abszolút kedvencem... Papírcsillagok szimplán spárgára fűzve. Hétvégén a nagy ökumenikus karácsonyváró ünnepünkön és játszóházunkban nagyszerűen felhasználható ez az ötlet!

Natúr len anyag, vagy akármilyen "rongy":), ráapplikálva néhány öltéssel egy kis csipke, plusz újra a spárga, töltetnek pedig vatta használható. És milyen aranyos a végeredmény, ugye?

Biztos vannak otthon megunt szalmacsillagjaitok (nekünk akad...). Ragasztópisztollyal koszorút formázunk belőlük, kis ezüsttel, vagy műhóval lefújjuk... Nemes dísz, a maga egyszerűségében...

Mire is jó az olyan talpas pohár, amelyből már nincs meg az egész készlet?... Erről egy jópofa történet is az eszembe jut:) Kezdő lelkészként, amikor képletesen szólva még a "fenekünk is kilógott a gatyából", mert olyan szegények voltunk, egy gazdag gyülekezeti tagunk a következővel látogatott meg bennünket: "Tiszteletes Úr, most halt meg a rokonunk, maradt utána egy csomó pohár, meg miegymás, de már egy sem "szuprava" (értsd: nincs meg a teljes készlet...). Falhoz vágni mégsem akarjuk, a cigánynak meg nem adjuk. Elviszik maguk?:DDDDDD"

Elvittük:))) Még mindig használatban vannak!!!

Áldott napot:)

A képeket a neten találtam...

Adventi könyörgésem

Atyaistennek hatalma
Erősíts meg engemet
Fiúnak bölcsessége
Taníts engemet
Szentléleknek szerelme
Világosíts engemet
Adjad énnekem
Magadat ismernem
Amint tudod és akarod

Mindenkor
Felettem légy - hogy engemet megáldj
Énnálam légy - hogy engem őrizz
Alattam légy - hogy engemet elvigy
Utánam légy - hogy engem oltalmazz
Ki tökéletes Szent Háromságban élsz
És országolsz örökül örökké

Ismeretlen szerző imádsága, 1516

Adventi gondolataim

Mielőtt arra számítanátok, hogy ez most egy nagyon lelkészi elmélkedés lesz advent lényegéről, hát meg kell vallanom, hogy nem. Nagyon is nem.
Irigylem azokat az embereket, akik minden ünnepet teljes mértékig át tudnak élni, és a "helyén kezelni". Keresztyén körökben nagyon jellemző olykor, hogy le is nézzük egymást: hát "ennek csak ennyit jelent ez az ünnep?!" Hát nem tudja, hogy ez CSAK Jézusról szól????
Deeee... Tudom! Mégis nekem szükségem van az adventi fényekre, a díszekre, szeretem az adventi koszorút, szeretem a karácsonyfát is a maga csillogásában. Nekem ezek a dolgok segítenek megélni az Ünnepet, anélkül, hogy egyszerű fényünneppé, mikulásvárássá vagy (jaj, ne!!!) fenyőünneppé változtassák.
Ráadásul a mi hivatásunkban ez az ünnep végképp nem egyszerű. Miután a lelkünket is kirohantuk az adventben, karácsonyban, úgy 28-a körül ráébredünk, hogy úgy süvített el a fülünk mellett ez a csodálatos ünnep, hogy még megélni, átélni sem volt időnk. Tavaly pl. összességében csodálatos 4 decemberi hetünk volt. Mégis olyan "üres" volt számomra az egész. Tipikus lelkészbetegség: te viszed a jó hírt, ajándékozol, Igét hirdetsz, látogatsz éjjel-nappal, megszervezed az evangélizációt, játszóházazol, felkészítesz 50 gyereket a templomi ünnepre, mindenkinek bebiztosítod az ajándékokat is, még a parókiát is sikerült kitakarítanod (stb, a sor nagyon hosszú)... És a végére kiüresedsz. Néha azt kívánom, de jó lenne átélni egy karácsonyt nem lelkészként, vagy lelkészgyerekként...

Olyan jó lenne, ha idén nem így lenne!

Sokat töprengek, hogy lehetne másképp... Imádkozom is megoldásért, higgyétek el!

Szeretném jobban átélni a karácsonyt, az adventet, hogy ne csak egy végeláthatatlan rohanás legyen belőle. De azt sem akarom, hogy a karácsony csupán egy nagy érzelmi bomba legyen, ettől irtózom, úgy látom, nagyon sokan úgy élik meg, hogy a "szeretet ünnepén" csak tökéletesen megható lehet minden, és attól is idegenkedem, ha az Ige is eszköz csak ebben a nagy érzelgős szirupban.

Ti hogy élitek meg-át az adventi időszakot?